Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Megasztár-politika Prieger Zsolt, Magyar Hírlap, 2005. szeptember 16. A bulvárkereskedelmi vállalkozás legfontosabb reklámarca maga az aktuális kultuszminiszter. Aki az anarchista eszmetörténet elemzésével és az alternatív zene bûvkörébõl indult, míg most, afféle politikába ágyazott Bochkor Gáborként megérkezett a Tv2 Bazi Nagy Lagzijába. A hamarosan harmadik szériájával a képernyõn nyomuló Megasztárral az égvilágon semmi baj nincs. Egy ügyesen kitalált, szerényebb zenei mûveltségû közönségnek szóló, népszerû emeltdíjas SMS-játék, amolyan zenei mûsornak álcázott Big Brother, igaz és megcsinált sírással, létezõ és kitalált szerelemmel, triviális történetekkel és primitív hálószobatitkokkal, a fõszereplõk bulvármédiának való brutális kijátszásával, a kiesõk megszégyenítésével, jobb esetben nyilvános kiröhögésével, a nézõk babusgatásával, majd teljes hülyére vevésével. Körülbelül ennyi. A mundérvédõ rizsa és a kassza Itt ugye zsûriben ülõk esnek szerelembe a versenyzõkkel – ami persze újabb duetteket, lemezeket, szerepléseket generál –, zsûritagok „producálnak” lemezeket a gyõzteseknek, s ugyanõk adják el senkinek sem kellõ vagy éppen addig szerény eladásokat produkáló lemezeiket, szóval 2006-ra is lesz itt még annyi szakácskönyv és válogatáslemez, hogy a fülünkön folyik ki. A játéknak – amely persze egy licenc, és amelyért a Tv2 kizárólag azért fizetett sokat, mert hatalmas üzletet látott benne – annyi köze a magyar tehetséggondozáshoz, mint a Gyõzike show-nak a hazai cigánysághoz vagy Caramel gyõzelmének a magyarországi romák emancipációjához. Kasza van, a többi csak mundérvédõ rizsa. Éppen ezért bicskanyitogató, hogy ha jól értem, mérvadó emberek megint valamiféle hagymázas tehetségkutatásról beszélnek, meg akad olyan is, aki az új évezred „Ki mit tudját” dicséri újfent. Biztos ezért lesz majd az is, hogy a zsûritagok sírva fakadnak egy-egy jobb klón láttán, s e könnyek talán érthetõk is ebben a kiválónak bizonyult és még kiválóbbnak ígérkezõ nagy üzleti egymásra találásban. Az igazán botrányos az, hogy közben ez az egész – a legújabb, nagyon coolnak gondolt, egyébként rémisztõ kultuszminisztériumi bénázásokba illeszkedõen – immáron kanonizálva lett, a megasztárok mára a hivatalos hazai kultúrpolitika részévé váltak, címlapok, oklevelek, közös fotózások, miniszteri látogatás, ilyesmi. Lassan mehetnek az Operába is haknizni. A miniszter, mint reklámarc A Tv2-s stratégák most vagy nagyon büszkék magukra, vagy jót röhögnek a nekik sok pénzt hozó minisztériumi megnyilatkozásokon. Mert milyen frankó is az, amikor egy bulvárkereskedelmi vállalkozás legfontosabb reklámarca maga az aktuális kultuszminiszter. Aki egyébként az anarchista eszmetörténet elemzésével és az alternatív zene bûvkörébõl indult, míg most, afféle politikába ágyazott Bochkor Gáborként megérkezett a Tv2 Bazi Nagy Lagzijába. Vajon várható-e a hálószobatitkokon csámcsogó Aktív, a rasszista – vagy inkább csak buta? – Irigy Hónaljmirigy-show és a mindegyiknél ízléstelenebb Csaó Darwin kanonizálása is? A Sláger Rádió roadshow-ját már támogatta a PANKKK-program, ha javasolhatom, ne legyen megállás, a balliberális koalíció huszáros vágással támogasson mindent, ami gagyi! A Nagy Becsapásban való miniszteri közremûködés azért is irritáló, mert megasztárnak nagyon sok valódi tehetség is jelentkezik. Ezek a mit sem sejtõ fiatalok aztán olyan szerzõdést kapnak az orruk alá, amely oly botrányosan köti röghöz a tehetségeket a kötelezõ haknik, playback-show-k, szexuális szokásokat taglaló magánéleti interjúk képében, hogy az egy kisebbfajta szellemi és fizikai kizsákmányolással ér fel. S hogy mi jön a verseny után? Együttmûködsz a „nagyokkal”, vagy jön a süllyesztõ, vagy ami ugyanaz: húsz év körüli fiatalként roadshow-sorozatokon, napjában három fellépésen csinálódsz ki. A fiatal tehetségek ellenében Végül persze jön majd egy miniszteri oklevél is, s ha jól viselkedsz, címlap lehetsz egy szál bugyiban valamelyik cicamagazinban. Ha gyõzöl, lehet, hogy megmutathatod a melledet! – ez a kereskedelmi tévék tehetséggondozásának zanzája. A Megasztár ezért nem több, mint egy fantáziátlan, ámde sikeres pénzügyi vállalkozás. Szomorú, de igaz: a fiatal tehetségek ellenében. S immáron kormányzati asszisztenciával. Lassan indulnak a vetélkedõként eladott SMS-orgia tévés közvetítései. Amikor behomályosodna a szemünk egy-egy valóban karizmatikus énekes láttán, gondoljunk arra is, hogy valójában mirõl szól ez az egész. Prieger Zsolt Megasztár-politika, Magyar Hírlap, 2005. szeptember 16.